Antione Buéno törptársadalompolitikai elemzése, Gyöngyösi Lilla viselkedésanalízise és Lőrincz Éva hupikék falanszter-elmélete után ma lezárjuk a Hupikék törpikék című sorozat kapcsán született, hol igaznak bizonyuló, hol pedig kissé túlzásokba eső értelmezések sorát egy törpszichológiai elemzéssel, majd pedig egy érdekes ráadással.

Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán tanító Flamann Szilvia 2011-ben közölte a mesehősök lehetséges tipológiáiról szóló tanulmányát, amelyben röviden kitér a szóban forgó hupikék meseszereplőkre is. Tanulmányában azt hangsúlyozza leginkább, hogy minden törp más és más egyedre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, így véleménye szerint nincs kettő sem, aki hasonlítana egymásra. A már számtalan helyen kiemelt tényt, mely szerint Törpilla az egyetlen nőnemű törp, Flamann Szilvia úgy kezeli, hogy a szőke teremtés ezáltal könnyen beférkőzik a kislányok szívébe. A kisfiúknak ezzel szemben számtalan (eleinte 99-szer több) választási lehetősége van az azonosulási folyamatot illetően. A lényeg, hogy "mindenki könnyen megtalálja a kedvencét".
A szerzőnő részletesen kitér a törpök és főellenségük, Hókuszpók között fennáló méretbeli különbségekre. Azt írja ugyanis, hogy méretüket tekintve a hupikék törpikék kicsik a mágustársadalom peremére szorult varázslóhoz és macskájához képest, akárcsak a gyerekek a felnőttekhez viszonyítva. Meglátása szerint a gyerekek nagyon sokszor úgy élik meg a felnőttek jelenlétét az életükben, ahogy a békésen eléldegélő, három alma magas törpicsekek Hókuszpók folytonos felbukkanását. Végtére is a felnőttek is beleszólnak a gyerekek életébe és dolgaiba. A rajzfilmsorozatban a törpikéknek mindig sikerül megszökniük Hókuszpók elől, akit nem csupán nem szeretnek, de még félnek is tőle. A gonosz mágus ugyanis nem egyszerűen el akarja őket pusztítani, hanem meg is akarja enni mindegyikőjüket, miként Jancsit és Juliskát a mézeskalács-házikóban lakó boszorkány. Flamann Szilvia szerint "ebben a mesében a boszorkány a gyermekek anyjának átváltozott alakja", míg a Hupikék törpikékben a csúf, kopasz és gonosz Hókuszpók a hatalmas és szigorú apát szimbolizálja. Érdekeségképpen hozzáteszi még, hogy "Hókinak" is van macskája, akárcsak a boszorkányoknak szokott lenni, s ez a macska sokat segít neki a rémtettek véghezvitelében.
Végezetül ismét szóba hozza az egyedüli női szereplőként tengődő Törpillát, aki ebből a helyzetéből adódóan állandóan a törpiek védelémre szorul, s ezt a falu 99%-ának számító férfi törpök igyekeznek is biztosítani. Itt jön a csavar az értekezésben, mivel a szerzőnő nem mást állít, minthogy ez a védelmező szerep "az Ödipusz-komplexusból ered", hiszen meg kell védeni a szeretett nőt a gonosztól. Törpapa, a hatodik évadban előkerülő Törpszakáll és a még később felbukkanó, most még nevén nem nevezhető, szintén idősebb törp szerinte az idősebb testvéreket jelképezik, akik a kisgyerekekhez hasonlóan úgyszintén képesek ellenállni a gonosz és könyörtelen szülőknek és megvédeni tőlük a fiatalabbakat.

Apró bónuszként említem meg az elemzéssorozat legvégén Polgár Andrea nevét, aki különböző meséken keresztül vizsgálja az asztrológiai karaktereket és archetípusokat. Természetesen azért hozom őt szóba, mivel Peyo kékségeit is bemutatja az asztrológiai jegyeken át, de ennyi analízis és értelmezés után mindez már csupán hab a törpök áfonyakrémes tortáján :-)
Polgár Andrea Törpapával indít, aki jóságos és igazságos öreg bölcs mivoltának köszönhetően jupiteri karakternek számít. Hókuszpók ezzel szemben skorpió-bak karakter: skorpió a mágia miatt, bak pedig a célratartása okán. A művészek életét élő Nótatához, Költörphöz és Törpingálóhoz hasonlóan Törpilla természetesen vénuszi karakternek számít a bájával, szép szőke hajával, szempillájával és csilingelő hangjával, ám van benne némi víz elem is a lágy, befogadó jelleme miatt. Törpojáca úgynevezett kibillent Vénusznak nevezhető, mivel külső jegyeinek fontossága miatt akár oroszlán is lehet. Okoska tipikus szűz karakter a szelíd, de nem bántó tudálékosságával, Dulifuli pedig egy határozottan szaturnikus figura, aki ugyebár mindig morog, s akinek soha semmi sem jó. Nem rossz személy ugyan, de annyira zárkózott jellem, hogy nem fér meg mellette semmi barátságos. Polgár Andrea szerint megbújik benne némi vízöntőség is, mivel soha nem akarja azt csinálni, amit a többiek. Meglátása szerint Törperős jellegzetesen marsikus karakter és a törpök mesekönyvéből olykor előbukkanó Don Törpilló is tüzes alak, s mindkettejükben megvan az udvarlás készsége.
Ügyifogyi egy diszharmonikus Merkúr, Ügyi egy rátermett uránuszi, Tréfi pedig egy meglepetéseket okozó uránuszi. A földkarakterek közül megemlíti a sanszosan bikának számító Hamit és Lustit, na meg Kertitörpöt, aki földművelő mivolta révén némileg bika, ugyanakkor a szépség élvezőjeként mérleg is, tehát összességében vénuszi karakter. Földkarakter továbbá a szintén valamilyen anyaggal dolgozó Törpöltő és a földet még Kertitörpnél is mélyebben, behatóbban ismerő Törperdész.
Polgár Andrea említést tesz még két vizes karakterről, Gyengiről, aki halak és Zokogiról, aki rák, továbbá a törpifjoncok lánytagjáról, Törpiriről, akit kosszerű fiatal lánynak nevez és Törpszakállról, akit szaturnuszinak vél. Mellékszereplőként végül felhozza a jóságos, gondoskodó hold-jellegű vagy neptuni, azaz elfogadó Tavaszanyót és az idő-szaturnuszi Időapót.

A Hold tündérei most visszatérnek, de más köntösben, céljuk ugyanaz...
Zombik tényleg léteznek? Ennek pár bátor kislány jár utána...


Elérhető még: Indavideó / Videa


Elérhető még: Indavideó / Videa
DragonHall+ korábbi reklámvideók
DH+ Reklámok - Fórumtéma
Csak a DragonHall+ műsorán!

Lőrincz Éva véleménye szerint az Aprajafalvában tapasztalható, drámamentes mozdulatlanságnak a felmagasztalása hatja át magát a cselekményt is. Úgy fogalmaz, hogy a sorozat, ezzel együtt pedig a hupikék törpikék életében "nincs dráma, csak üzemzavar". Tulajdonképpen a törpök egyetlen feladata és célja az önfenntartáson kívül, hogy elhárítsák a gondtalan társadalmuk működésében előállt hibát és visszaállítsák az eredeti harmóniát. Valójában nincsen sorsuk, nincs fejlődésük, bukásuk vagy felemelkedésük, ebből következően pedig személyiségük sincs. Vannak persze fejezetek, amelyek arról szólnak, hogy egyes törpök megpróbálnak kiemelkedni, de amikor felbukkan a kitörés igénye a magát Királytörppé kinevező Okoskában vagy a fehér egyensapka helyett sárga sityakot viselő Törpojácában, ezt a feszültséget nem e vágyak teljesítésével oldják fel a széria készítői, hanem azok elfojtásával. Törpapa minden ilyen esetben visszavezeti eltévedt báránykáit a nyájhoz, hogy részvégi tanulságként levonhassák a következtetést, mely szerint jobb egyformának lenni. "A törpék az egyenlőség ősi illúziójának élnek, a biztonság ára, mint mindig, itt is a szabadság elvesztése" - vonja le a maga konzekvenciáját Lőrincz Éva is.
A szerzőnő említést tesz a törpifjoncokról is mint a falanszter újabb megidézőiről, de tévesen állítja, hogy "a kistörpék származását homály fedi", mivel nagy valószínűség szerint nem volt szerencséje ahhoz a két ötödik évados fejezethez, amelyből mindez kiderül. Mindenesetre azt hangsúlyozza, hogy a négy gyerek közül egyik sem Törpilla gyermeke, s ezzel dacolnak mindenféle természeti törvényszerűséggel. Megjegyzésként hozzáfűzi, hogy ezek szerint a női szerephez az anyaság nem tartozik hozzá, arról nem is beszélve, hogy a négy kis törpifjonc úgy lakik együtt a számukra épített játszóházban, mint egy intézetben. Magyarán szólva a család fogalma ismeretlen a számukra, de szerencsére a falu minden lakója egyformán szereti és neveli őket, így mindannyian ugyanolyan boldogok, vidámak és elégedettek lehetnek, mint az álomvilágnak beillő kis település valamennyi lakója.
S ha már álomvilágnak neveztük Aprajafalvát, érdemes kitérni arra, hogy tulajdonképpen a pozitív jellegű utópiák jegyét viseli magán a törptársadalom, hiszen az általános létbiztonság mellett jellemző rá az egyformaság szinonímájaként használható egyenlőség, az áttekinthetően sematikus társadalmi struktúra és Forier falansztere - természetesen hupikék színben. Ezért nem tartja véletlennek Lőrincz Éva, hogy a békésen kalapálgató, fúró és faragó hupikék törpikék látványa nagyon sok kelet-európai nézőben a szocialista-realista műremekek emlékét idézi, s kissé túlzóan tart attól, hogy a sorozat ilyen jellege visszaveti a gyerekek fejlődését.
Persze megállapítja azt is, hogy a falanszterek iránt érzett vágyat nem volt képes megsemmisíteni sem a történelmi tapasztalat, sem a sok negatív utópia, ebből következően a legkritikusabb szemléletű néző is nyugalommal és megelégedettséggel képes belefeledkezni a kis törpök törpszolúte semmitmondó életébe. Abba az életbe, amely megszólalásig hasonlít a lágerek világához, végtére is a koncentrációs táborok is ugyanannyira gördülékenyen berendezettek voltak, mint a kis kékek települése. Arról nem beszélve, hogy ott is hasonló módon érvényesült az egyformaság és az egyenlőség elve a szabadság teljes hiányának fejében, s ott sem nevükön nevezték az embereket, hanem csupán csak számmal jelölték őket.
Falanszterelméletének végén Lőrincz Éva a sorozat legfontosabb figurájának, Törpapának a személyét érintve azt taglalja, hogy az állambácsinak is beillő faluvezető lényében - Freud szavaival élve - "a legnagyobb illúzió" jelenik meg, mivel Törpapa egy személyben testesíti meg a törptársadalom valamennyi intézményét. Ez azt jelenti, hogy Aprajafalvában ő maga a törvényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás, a papság, az oktatás és a közigazgatás is. Magyarán szólva a piros ruhás törpvezérben a patriarchális, vagyis "gyámkodó állam" ölt testet. Mindez persze azt jelenti, hogy mivel széles körben érvényesül a törpöknél az egyenlőség, ez megkövetelhette volna akár egy szűk vezető réteg létét is, ám helyette egy teljhatalmú vezetőt kellett kapniuk. Ez felfogható ugyebár a szabadságtól való menekülésként, amelynek egyik iránya "a kollektivizmus és uniformizmus általi biztonság", amely maga a falanszter, a másik pedig az örök infantilizmus, a "majd eldöntik helyettem" állapota.
Mint kifejezetten kisgyerekeknek szánt mesesorozatban, a Hupikék törpikék-ben ez az egész a jó államként felfogható jó atya szemléletében nyilvánul meg. Ha elgondolkozunk azon, mi történne, ha teszem azt, Törpapa meghal vagy nagyon hosszú időre elutazik Aprajafalvából (ahogy az olykor-olykor elő is fordul, még ha csak kis ideig is van távol egyes epizódokban), könnyen ráébredünk, hogy ez a szépen berendezett világ pillanatokon belül összeomlana, megszűnne minden intézménye és kitörne az anarchia. Törpapának a törpvilágban egyedülinek számító jelleme azt vonja maga után - zárja sorait Lőrincz Éva. -, hogy a faluban senkinek sem fordul meg a fejében az, hogy kilépjen a tömegből és egy legyen. Végtére is így maga fölött tudhat egy csalhatatlan védelmezőt, aki bármilyen nagy bajból képes kimenteni a gyámoltalan és döntésképtelen kis törpjeit.