Négy évvel ezelőtt,
2011. október 29-én tartottak egy árverést Párizsban, ahol is Peyo 33 eredeti műve került kalapács alá.
Az árverés legjelentősebb darabja természetesen a Janó és Bibice-sorozat
Hupikék törpikék és a csodafurulya című albumának borítója volt. Maga a képregény a Dupuis Kiadónál jelent meg 1960-ban két évvel azután, hogy a törpöket megismerhették a Spirou magazin olvasói.
Ennek a borítónak
az értékét 100-120 ezer euróra, azaz nagyjából
29,5-35,4 millió forintra becsülték négy esztendővel ezelőtt, míg a sorozat egy másik fejezetének,
a Castellac gyűrűjének borítójáért 80-100 ezer eurót vártak az Artcurial árverési háznál. A fekete törpök című albumért fizették egyébként a legtöbbet az aukción: bruttó
85 ezer euróért kelt el a rajzfilmsorozatban A lila törpök címet viselő történet.
Kalapács alá került továbbá a sorozat első négy albuma és
Peyo öt olyan ritkaságnak számító metszete is, amelyek Janót és a törpikéket együtt ábrázolják.
Ezek értéke 40 és 70 ezer euró, vagyis
11,8 és 20,6 millió forint közé volt tehető 2011-ben.
Az aukción Peyo más sorozatából, így
a Benoit Brisefer és a Poussy című szériákból származó képeket is árverésre bocsátották, ezeket valamivel szerényebb áron.
Itt jön Vukk! Ja nem, Õ Horo a SzeRÓKA!
A hupikék törpikék elnevezés eredete
A mostani négyes adaggal
a jubileumi kétszázadik epizódot osztom meg veletek, s ebből az alkalomból lerántom a leplet arról a kérdésről, hogy
honnan származik a "törp" elnevezés. A "törp", vagyis franciául a "Schtroumpf" szó születésének története Peyo egyik ebédjéhez köthető.
Történt ugyanis, hogy
a belga rajzoló 1958-ban épp egy francia barátjával ebédelt, amikor is észrevette, hogy sótlan az étele. Hirtelen nem jutott eszébe a só francia neve, ezért minden különösebb ok nélkül
azt mondta barátjának, hogy adja oda neki a "Schtroumpf"-ot. A francia barát gondolkodás nélkül így válaszolt:
"Itt a Schtroumpfod. Ha befejezted a schtroumpfolást, schtroumpfold majd vissza!"
A két jó barát ezt követően két héten át szinte csak törpölve beszélt, s
így születtek meg maguk a törpök. Velük együtt pedig az a különös nyelvezet, amelyet már a
Hupikék törpikék és a csodafurulya című képregényben is használtak. A belőle készült rajzfilmes adaptációban
egy egész dalbetétet szenteltek a törpnyelv és a törpszófordulat bemutatásának, de e mese magyar változatában valójában
még nem hupikék törpikéknek hívták hőseinket, hiszen a film eredeti magyar címe
A kismanók furulyája volt. Csak később, már
a sorozat fordítóinak nyelvi leleményeként váltak hupikékké és törpikékké a "Schtorumpf"-ok, hogy onnantól fogva törpösített igék, főnevek és főnévi igenevek sokaságával terjesszék a törpök fantörpikus nyelvét.
Érdekességképpen érdemes megnézni,
hogyan hívják a törpikéket a világ különböző pontjain. Franciaországban és Belgium egy részén a már említett
"Les Schtroumpfs", Angliában és az USA-ban
"The Smurfs", Hollandiában és Belgium másik részén
"De Smurfen", Németországban
"Die Schlümpfe", Spanyolországban
"Los Pitufos", a spanyol tartományban, Katalóniában
"Barrufets", Olaszországban
"I Puffi", Brazíliában
"Os Smurfes", Walesben
"Y Smyrffs", Dániában
"Smolferne", Lengyelországban
"Smerfy", Csehországban
"Smoulove", Finnországban
"Smurffit", Norvégiában
"Smurfene", Svédországban
"Smurfarna", Horvátországban
"Strumpf", Romániában
"Strumpfi", Izlandon
"Strumparnir", a Dél-afrikai Köztársaságban
"Smurfies", Szlovéniában
"Smrkci", Macedóniában
"Strumpfovi", Portugáliában
"Os Estrumpfes", Törökországban
"Sirinler", Japánban pedig
"Lan Jing Ling" a sorozat címe.
Számomra mindebből az derül ki, hogy
a legnagyobb fantáziával megalkotott elnevezés épp a miénk, hiszen a valószínűleg a "hepehupa" és a "huppan" szavakból ihletet merítő
törpnyelvújító fordítóink mertek a leginkább elrugaszkodni a "Schtroumpf" szó variálásától, s alkottak egy leleményes minőségjelzős szerkezetet. Egy olyan szerkezetet, amely szinte egy
új árnyalatot adott a már nagyon jól ismert kék színnek.
Halálistenek és Démonvadászok
