Megszakítva Peyo és a törpök háttértörténetének ismertetését ezen a hétvégén az utolsó három epizóddal lezárjuk a negyedik évadot, hogy ezzel egy időben a következő szezonnyitó résszel elindíthassuk az ötödiket. Azt az évadot, amelyben a készítők a harmadik szezonos Törpicur-antré után ismét a vérfrissítés módszerét vetették be annak érdekében, hogy új életet leheljenek az aprajafalvi krónikákba. Innentől kezdve majd’ minden évadkezdés egy-egy új törp megjelenését jelenti majd, aktuális vérfrissítésünk viszont annyiban más a többihez képest, hogy négy plusz egy új vagy újnak mondható karaktert vezet be.

Az ötödik évad legelső részében nem megszokott módon lép majd színre három törpifjonc, a történet szerint ugyanis ők már eddig is a faluban éltek, csak éppen felnőttként. Zöldőrrel (eddigi egyes helyeken Natitörppel) nem egy korábbi fejezetben találkoztunk már, Törpörgő és Törtyögő ellenben csak a háttérben, a törptömegben létezett. A szezonnyitóban Törpapa egy homokórát bíz rájuk azzal a kéréssel, hogy vigyék vissza barátjához, Időapóhoz, de mivel a szakállas öregúr nem tartózkodik otthon, a kíváncsi törpök garázdálkodni kezdenek az otthonában, s Zöldőr pillangója miatt az egyik állóórájába keverednek. Meghibásodása folytán az óra vagy ötven évvel visszatekeri belső idejét, így a három törpicsekből három törpifjonc válik.

A törpifjoncok megalkotásával a Hanna-Barbera Stúdió nem titkolt szándéka az volt, hogy további kis nézőket csábítson sorozatához, hiszen a törpgyerkőcök olyan üde színfoltot jelenthetnek eztán, amelyre a legkisebbek még fogékonyabbá válhatnak. A terv olyannyira bevált, hogy a törpifjoncok eztán a sorozat legvégéig a törpénetek fontos szereplői maradtak.

A képregényes változatban, amelyben jóval ritkábban szerepeltek, mint a tévében, Időapó idővel állítólag mindhármajukat visszaváltoztatta felnőtté, a rajzfilmsorozatban viszont szerencsére erre nem került sor. Így a törpök létszámát nem gyarapító, de sok fontos törpénetet és kalandot generáló törpgyerekek a sorozatzárásig képviselhették kis nézőinek véleményét, világról alkotott nézetét.

Érdekesség, hogy míg a képregényben a törpifjonccá lett fiúk emlékeztek régi felnőtt életükre, a sorozatban ezzel kapcsolatos emlékeik egytől egyig törlődtek, így abszolút tiszta lappal indulva kezdhették el élni törpifjoncéletüket.

Zöldőr, akit néhány későbbi fejezetben az akkori szinkronstáb Törpepének nevezett el, tulajdonképpen ebben az epizódban jelent meg utoljára felnőttként, de továbbra is természetkedvelő, állatbarát törp maradt, aki kimondatlanul is a gyerekcsapat vezetőjének tekinthető. Barna, kantáros nadrágot és szalmakalapot kapott öltözékként, amelyet a képregényes Kertitörp viselete ihletett meg. A képregényekben és mesekönyvekben ugyanis mind a mai napig szalmakalapos törpként ábrázolják a sorozatban mindössze egy kapával megkülönböztetett földművelő kékséget.

Törpörgő, akit másutt Törpcinek szólítanak és Törtyögő, akit pedig Törpincsnek, ebben a részben lépett elő a fent említett törptömegből először és utoljára felnőtt törpként. A sárga, villámló felhővel díszített pólót viselő Törpörgő sokak szerint a törpifjoncok önjelölt kis vezetője, aki nagyon sokszor önfejű, akaratos, s ha nem az van, amit ő szeretne, képes bajba sodorni kis társait. A piros színű pólót, lankadt kalapot és patentos nadrágot hordó Törtyögő ezzel szemben egy nyugodt vérmérsékletű, visszahúzódó természettel megáldott törpgyerek, akit elég laza hozzáállás jellemez, s aki az esetek többségében igyekszik elkerülni a bajt. Ifjonctársai sokszor különcnek tartják, legfőképpen azért, mert közülük egyedül ő szereti a zöldségeket.

Az évad második, jövő héten bemutatásra kerülő epizódjában a törpifjoncok csapata bővülni fog, sőt az azt követő kis fejezetben színre lép még egy, a későbbiekben fontos karakterré váló figura. De hogy kik lesznek a vérfrissítési dömping további alanyai, az kiderül pontosan egy hét múlva…

Sziasztok!

Szinte el se hisszük, de eljutottunk idáig, az Ébresztő, lányok! fináléjához! Miután hőseink megnyerték a Sztárfesztivál selejtezőjét, Touhoku régió képviselőjeként érkeznek a fővárosba, Tokióba! Az igazi harc csupán most kezdődik, hisz ezúttal a legjobbak legjobbjaival versenyeznek, hogy hivatalosan is az I-1 Club riválisaivá válhassanak! Ám a dolgok a lehető legszerencsétlenebbül alakulnak a vezetőként óriási nyomást elszenvedő Yoppi számára... Vajon idő előtt vissza kell lépniük, vagy még van remény a végső győzelemre?

Eljött hát a finálé, ahol minden kiderül! Vagy talán mégse? Jó szórakozást kívánunk és köszönjük, hogy ennyi idő múltán, a sok csúszás ellenére is velünk tartottatok! Még találkozunk!

Igen csak felgyorsulnak az események, miután megtalálják bátor hőseink Dobby falut, ahol kezdetét is veszi az igazi harc, hogy végre eldőljön ki lesz a Sámán király?

Vajon, hogy alakulnak a csemegének számító harcok? Hamarosan fény vetül reá!
Tovább gombra kattintva érdekes információkat tudhattok meg, miért került ki most és dupla adaggal a sorozat.

Az eredetileg a Le Soir számára rajzolt Poussy, a pimasz macska történetei jelentették Peyo számára a kezdeti sikert. Az 1949-ben útjára indított sorozatban a címszereplő fekete kandúr általában szöveg nélküli vagy minimális szöveggel ellátott képsorokban üldözött egeret, ugratott embereket és múlatta az időt macskatársaival. A kezdetben fekete-fehér képsorok az évek előrehaladtával színessé váltak, így derülhetett ki, hogy a "gazdáját játszó" kisfiú tulajdonképpen szőke, a vele egy házban lakó kisegér pedig barna bundát visel. A kiskölyök nevére sosem derült fény, Poussey pedig természetesen nem beszélt, így ezen momentumok különösen érdekessé tették a humoros és több évtizeden át nagy népszerűségnek örvendő képtörténeteket. Peyo mellett a sorozatot később Lucien de Gieter is rajzolta.

A hazánkban valamennyivel ismertebb művének, a Janó és Bibice című képregénysorozatának főhőse és címszereplője kezdetben mindössze Janó volt, a középkori Európában játszódó Johan című történet ugyanis a lovaggá válásra készülő apród varázslatos kalandjait igyekezett csak bemutatni. A La Dernière Heure és a Le Soir című lapokban még szőke legény először sötét hajúvá vált, amikor is 1952. szeptember 11-től a Spirou magazinban folytatódtak kalandjai, később, 1954-ben a harmadik történetben pedig egy fegyverhordozót kapott Bibice személyében, akivel innentől kezdve nagyon jó párost alkottak a képkockákon, s aki mindig is Peyo kedvenc karaktere volt. Bibice népszerűvé vált az olvasók körében is, így a varázslókkal, boszorkányokkal és legendákkal teli sorozat Johan et Pirlouit (Janó és Bibice) címen futott tovább, a legnagyobb sikereket pedig az 50-es és a korai 60-as években élte meg.

Peyo a sokat emlegetett csodafurulyás történet, a Hupikék törpikék és a csodafurulya mellékszereplőiként alkotta meg a hupikék törpikék karaktereit 1958. október 23-ra, akik az adott történeten belül is egy külön kis világban élnek, az olvasók ellenben olyan gyorsan a szívükbe zárták őket, hogy a szerző rövidesen saját képregénysorozatot indított a számukra. A törpök kalandjai érdekes módon háttérbe szorították Janó és Bibice történeteit, így Peyo sem tudott annyi időt szentelni nekik, amennyit szeretett, s amennyit megérdemeltek volna. A '60-as évek második felében éppen ezért leállt a két középkori fiatalember történeteinek írásával és rajzolásával, s már csak egy rövid kis sztorival toldotta meg az addigiakat 1977-ben. A halálát követően más művészek és írók a sorozat újabb fejezeteinek megalkotásán kezdtek el munkálkodni, így 1994-ben Janó és Bibice "új életre kelt", s 2001-ig további mesés kalandok hőseiként örvendeztethették meg az olvasókat.

Bár a Janó és Bibice - sorozat soha nem örvendett akkora népszerűségnek, mint a Hupikék törpikék, az '50-es évek végén mégis megjelent Belgiumban az első plüssfigura Bibicéről, néhány esztendővel később pedig Janóról is. Az 1970-es években Bully és Schleich által gyártott Janó- és Bibice-figurák voltak kaphatók műanyagból a nagy sikerű törpike-figurák mellett.

A történetek tehát a középkori Európa egyik meg nem nevezett országában játszódnak, ahol Janó a király bátor és rettenthetetlen apródjaként védelmezi uralkodóját és annak birodalmát, Bibice pedig az ő csatlósaként színesíti e történeteket. Míg Janó megbízható paripáján nyargalva él át megannyi kalandot, Bibice addig Kecsege névre keresztelt kis kecskéjén "lovagol" barátja oldalán. Mindkettejüket annak kötelessége és vágya hajtja, hogy megvédjék királyukat a gazemberektől, árulóktól és betyároktól, történeteik pedig nem egyszer a detektívregények elemeit vonultatják fel. Mese lévén a két címszereplő gyakran kerül kapcsolatba varázslókkal, boszorkányokkal, óriásokkal, szellemekkel, na és természetesen egy gombaházakból álló kis falucska három alma magas lakóival.

Sziasztok!

Ahogy haladunk a végkifejlet felé, az események egyre drámaibbá válnak. Míg a lányok még csak nem is sejtik, hogy Nanami ki akar lépni a csapatból, a Sztárfesztiválra való felkészülés közben a feszültség a tetőfokára hág és kitör! Itt az ideje, hogy Mayu rejtett múltjára végre fény derüljön, hisz csupán a feltétlen bizalom kovácsolhatja össze végleg őket. Ezért hát útnak indulnak Kesennumába, Kaya nénikéjéhez, ahol a keserű múlt partjait még a régi vizek mossák, ámbár már új szellők fújdogálnak... További olvasnivaló a Tovább gomb után!

Újabb izgalmak és egy igaz történetnek is beillő dráma! Ez az Ébresztő, lányok! Jó szórakozást!