Sziasztok!
Ha van valami, amit 17 év alatt megtanultunk az önreflexión kívül, az az, hogyan lehet a legszebben előadni azt, hogy valójában mennyire szarok vagyunk. 😀 Na jó, mivel azt is tudjuk, hogy nem mindenkinek jön be ez a stílus, maradjunk inkább a megszokott kereteken belül, elvégre ha tizenhatszor már sikerült, miért ne sikerülne tizenhetedszerre is? Mert volt itt már ennyi idő alatt minden: Grandiózus bejelentések, legalább ugyanakkora bukások, vicces, vagy inkább kínos pillanatok és valódi vagy annak vélt drámák, néha pedig kivételesen azért szép sikerek is. Mindenki döntse el maga, melyik hová tartozott, mi is ezt tesszük és tettük ebben az évben is belső körben, aztán haladunk tovább. Persze nem ilyen könnyedén, hanem magunkat is keményen rugdosnunk kell, vagy éppen egymást, de talán ez sem újdonság. Lehetne most elemezni, hogy az előző évben megint mi mindent csesztünk el vagy nem sikerült megvalósítanunk – voltunk is miattuk depisek eleget – de inkább a jövőre koncentrálunk, mert egyedül azon tudunk változtatni. Kezdünk viszont felnőni – jövőre betöltjük a 18-at is talán? – szóval idén nem ígérünk semmit. Csak azt, hogy vagyunk, leszünk, és legfőképpen, hogy nagyon de nagyon igyekszünk, még ha nem is látszik ebből sok minden.
Ha nem nagy kérés, mi is szeretnénk még egy új esélyt, köszi ha adtok és velünk maradtok!
