A sorozat eredeti, amerikai verziójában minden egyes évadhoz saját főcímet gyártottak, így összesen kilenc - a Janó és Bibicével együtt pedig tíz - openingje van a Hupikék törpikék-nek. A hazai - és valószínűleg több más külföldi - változat ebből a szempontból sokkal szegényesebb, mivel az első hat szezon egy az egyben megtartotta az első évad nyitó képsorát azzal a különbséggel, hogy két zenét is szereztek hozzá. A klasszikus "Magas hegyek mögött, hol a tenger hupikék" kezdetű főcímzene szövegét Szabó Imre dalszövegíró szerezte, magát a dalt pedig Hűvösvölgyi Ildikó és valószínűleg egy gyermek- vagy legalábbis egy ifjúsági kórus énekelte. Ez a verzió mind a mai napig népszerű. Készült azonban mellé egy kevésbé ismert és magában a sorozatban is kevésbé használt változat, amely "Mi a manó a törp, ki néha-néha zöld..." indításával sokakat megzavarhatott annak idején, hiszen a "törp-zöld"-nél erőltetettebb rímpárt keresve sem lehetett volna találni. A "jammanó a törp"-nek hangzó verziót mi is csak elvétve használtuk fel, mivel egyértelmű a minőség- és hangzásbeli különbség a két törpmuzsika között. A hetedik szezon az 1986-ban újszerűnek számító rajzolási és színezési technológia mellett abban is elütött nálunk a korábbi évadok epizódjaitól, hogy megtartotta saját openingjét. Nem beszélve róla, hogy egyeseknek a nyolcadik szezonos főcímhez is szerencséje lehetett, mivel valami különös oknál fogva az egyik RTL-es rotációba került "hetedikes" epizódot ezzel az itthon egyelőre még ritkaságszámba menő nyitó képsorral sugározták.

Folytatódik az előző héten megkezdett kardharc, amikor főhősünk megsérül, elég csúnyán...
Majd az új epizódban, mi is lesz? Ja valami nyálas csaj szerelmes...Fúj, mi ez a brazil szappanopera, nem démonirtósat játszunk?

Jó lesz ez is? Reméljük, ha nem lesz sok a nyál és a romantika, ugye? Na, jó nézzétek meg!

Sziasztok!

Egy szörnyű merényletet követően a Lelkek Világában eluralkodik a káosz! Hinamori teljes dühe az ellen irányul, akit a kapitánya gyilkosának tart, ám ez még inkább megosztja a halálisteneket, akik már egymásban sem bízhatnak meg. Ichigo eközben felgyógyul sérüléseiből és barátaival máris a Megbánás Tornyához vezető lépcsőt rója. Nem is sejti, hogy már várja őt ott valaki, a lépcsősor tetején...

Feltűnik egy régi arc, egy sötét ruhás őr, Javert felügyelő...
Főhőseink új névvel és külsővel bujkálnak, miközben új emberekkel és régi nagy ellenségükkel is szembe kell nézniük...

Vajon ki jár pórul, a fegyenc vagy a felügyelő, a nagy találkozás során?

A már több mint harminc évvel ezelőtt indult sorozat időtállóságának egyik oka a tipikus jellemvonásokat megtestesítő karakterek és a számtalan izgalmas, illetve érdekes történet mellett a háttérzeneként felhasznált rengeteg klasszikus muzsika. Ezek mindegyike maradandó értéket képvisel, ezzel együtt pedig elérte, hogy maga a széria a sok nemes zeneszerző művei révén soha ne mehessen ki a divatból és soha ne váljon avíttá. William Hanna és Joseph Barbera az aprólékosan kimunkált törpmesékben akarva-akaratlanul is elültette a gyerekek fülében a komolyzene művészetének csíráit.
A Hupikék törpikék ugyanis az egyik legismertebb olyan rajzfilmsorozat, amelyet szinte teljes egészében komolyzenével töltöttek meg. Így sok millió gyermek ismert meg olyan klasszikus darabokat, amelyekhez más módon nem lett volna szerencséje. A különleges eseményeket aláfestő vagy éppen az ismert és ismétlődő képsorokhoz kapcsolódó dallamok valójában olyan zeneszerzőktől származnak, mintpéldául Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Hector Berlioz, Claude Debussy, Franz Schubert, Richard Strauss vagy Sergei Rachmaninov.
Nem egyszer felcsendül az epizódok alatt Edvard Grieg Peer Gynt-je, Kodály Zoltán Háry Jánosa, Liszt Ferenc Haláltánca, Felix Mendelssohn Tavaszi zsongása, Wolfgang Amadeus Mozart Varázsfuvolája és Figaro házassága című operája, valamint Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Egy kiállítás képei címet viselő zongoraciklusa, amely a csúf, kopasz Hókuszpók témájává vált a sorozatban. Részletek hallhatóak továbbá például Sergey Prokofiev Péter és a farkas-ából, Gioachino Rossini Tell Vilmos-nyitányából, Pyotr Ilyich Tchaikovsky A diótörő-jéből és Richard Wagner zenedrámájából, A nürnbergi mesterdalnokok-ból.
Egy klasszikussá vált rajzfilmsorozatot tehát észrevétlenül tett időtállóvá a fülbemászó dallamokkal teli klasszikus zenék garmadája, melynek révén tudattalanul vált komolyzene-hallgatóvá több generációnyi Hupikék törpikék-néző.